Miben hisznek a tündék és hogy kapcsolódik ez az önismereti úthoz?
Christopher Paolin: Elsőszülött című regényéből megérintett egy párbeszéd. Eragon a mesterét faggatja arról, hogy miben hisznek a tündék. Hiszen mindenki hisz valamiben.
A világ bizonyos áthághatatlan törvényeknek engedelmeskedik.
Szabályszerű működése van az személyiség fejlődésének, a lelki nyűgöknek, a családi rendszereknek, a párkapcsolati működéseknek, a kommunikáció mikéntjének.
Tapasztalataim szerint vannak megkerülhetetlen sarokkövek, életszabályok. Útja, rendszere van a személyiség érésének, a fejlődésnek és a felnövésnek. A család bizonyos szabályok szerint működik, még akkor is, ha mi káosznak éljük meg. A kommunikáció is gördülékenyebb, ha szívtől szívig elér az üzenet, s meg lehet találni azokat a szavakat, amikkel hatékonnyá tudjuk tenni az információ átadását. A tetteknek pedig következményei vannak.
Hogy hogy vannak ezzel a rendszerrel a tündék, az alább olvasható, kivonatolt formában:
“Abban hiszünk, hogy a világ bizonyos áthághatatlan törvényeknek engedelmeskedik, és kitartó erőfeszítésekkel felfedezhetjük ezeket a törvényeket, hogy a körülmények ismétlődése esetén következtethessünk eseményekre.”*
“Annyit mondhatok, hogy a sok 1000 év alatt, amióta mi, tündék tanulmányozzuk a természetet, egyszer sem tapasztaltuk, hogy a világot kormányzó törvényeket megszegték volna. Vagyis sose láttunk csodát. Számos eseményt nem tudunk megmagyarázni, de meggyőződésünk szerint ennek nem az az oka, hogy egy istenség megváltoztatta a természet törvényeit, hanem az, hogy még mindig szánalmasan keveset tudunk a világegyetemről.”*
“-Rideg világ ez, amiben nincs… Valami több.
-Épp ellenkezőleg. Ez egy jobb világ. Olyan hely amelyben felelősek vagyunk a tetteinkért. Ahol azért lehetünk jók egymáshoz, mert így akarjuk, és így helyes, nem pedig az isteni büntetéssel ijesztgetve kényszerítenek a helyes viselkedésre.
Eragon! Én nem fogom megmondani neked hogy miben higgyél. Sokkal jobb, ha megtanulsz kritikusan gondolkodni, amelynek birtokában önállóan dönthetsz, mintha másnak az elképzeléseit tukmálják rád. Kérdezted mi ami vallásunk, és én őszintén válaszoltam. Hozd ki belőle, amit akarsz.”*
Amikor valaki megkeres azzal, hogy elakadt az élete, segítsek neki megtalálni a helyes irányt, minden esetben el szoktam mondani, hogy ezt nem én fogom megmutatni. Mindenkinek saját útja van, kísérő, támogató lehetek, ezen az úton.
Nem mondhatom meg senkinek, hogy miben érdemes hinnie, vagy hogy Neked, kedves olvasó merre van az előre. A világnak van egy rendje, a családban van egy rendszer, a személyiség fejlődésnek vannak állomásai és elakadásai. Az önismereti utadon ebben a szemléletben tudlak kísérni, segíteni, támogatni. A megoldás Nálad van. Amikor eljutunk oda, hogy egy-egy életprobléma mögé nézünk, gyakran találunk ott egy ijedt kisgyereket akinek vigasztalásra van szüksége. Ezeket a belső kicsiket csak a felnőtt én tudja megvigasztalni. Senki más nem érti és érzi őt annyira, mint a felnőtt rész, aki akárhogy is, de eljutott a felnőtt korba, és sokkal több tapasztalata van, mint a belső kicsinek. A vigasz hogyanja egyéni.
A közös munka során belső képeken keresztül ránézünk az élet nagy kérdéseire, a fontos, meghatározó területekre. Valaki rögtön tudja, mit jelent ez számára, valaki csak később érti meg, mi is történt vele. Egy biztos, a képeknek nincs előre meghatározott jelentése. Mindenkinek a saját dolga jelenik meg az adott képben.
Az álmos könyvek sajátja, hogy konkrét jelentést ad annak, hogy mit is jelent, ha például egérrel álmodunk. A valóságban azonban mást jelent az én álmomban az egér, mást a tiédben, pedig mindkét egér szürke. Más az álmodó, más a környezet, más probléma és más megoldás van mögötte.
*Christopher Paolini: Elsőszülött, Európa Könyvkiadó 2006.
