A belső gyerek 

Mindannyian voltunk gyerekek. Valakit vártak, valaki meglepte a szüleit, valakinek nem örültek. A szüleink tehetségükhöz, testi és mentális egészségükhöz mérten neveltek minket, úgy, ahogy tudtak. A gyerekkorunkban így volt valamennyi boldogság, és valamennyi sérülés. 

A felnőtt énünkön belül, pedig valahol mélyen ott van bennünk az a kisgyerek aki annak idején voltunk. Őt nevezzük belső gyereknek. 

A belső gyerek több formában tud megjelenni. 

A napsugár gyerek az a részünk, aki boldog. Akit szerettek, akit dicsértek, megnyugtattak, megetettek, gondoskodtak róla, akit dicsértek, aki sikereket ért el és megoldott dolgokat. Ő az a részünk, aki erőforrásként jelenik meg. Amikor megnyugtatásra van szükségünk egy szorult helyzetben, ő az, aki segít, hiszen neki már van tapasztalata arról, hogy milyen az amikor segítséget kap. Így a felnőtt énünk is meg tud nyugodni. A dolgaink helyre kerülnek. A korábbi pozitív tapasztalat újabb pozitív tapasztalatot hoz. 

A sebzett belső gyerek az énünk azon része, aki valamikor megsérült, megijedt, fél vagy fáj…. Ennek a kisgyereknek szeretetre, vigasztalása biztonságra van szüksége, amit akkor, abban a helyzetben nem kapott meg. 

Ez a félelem vagy fájdalom, ami akkor megjelent, gyakran egész életen át megmaradhat. Ilyenkor Egy egy élethelyzetben amikor azt gondoljuk, hogy felnőttként reagálunk, a sebzett belső gyerek szólal meg és reagál a jelen helyzetére. A piros gomb úja megnyomódik, de most már sokkal erősebben reagálunk, mint azt gyerekként tettük volna.

A mostani felnőtt énünk, akárhogy is, de túlélte a gyerekkort. Sikerült a felnövés. Tudjuk, hogy a problémás időszak túlélhető, és tudjuk azt is, hogy annak a kisgyereknek aki voltunk annak idején, mire is lett volna szüksége. Nálunk pontosabban ezt senki nem tudhatja. A zsigereink emlékeznek rá. Most így sok év távlatából visszalépne a nehéz élethelyzetbe megtehetjük azt, ami annak idején nem történt meg. A felnőtt énünk meg tudja védeni és vigasztalni a belső kicsit, pontosan úgy, ahogy arra neki szüksége van. A csodálatos az, hogy a tudatalatti nem ismeri az idő fogalmát. Ott minden MOST van. Így, ha vissza nézünk az életünk idővonalán bele tudunk lépni egy-egy élethelyzetbe, ami annak idején problémás volt.

Itt elkezdődik el a gyógyulás. Ha a belső kicsi jól van, akkor már nem kell a jelen történésekre reagálnia. A felnőtt én végre lehet felnőtt, és belső lelki nyugalommal oldhatja meg a jelen problémáit. 

Lili történte 

Lili egy harmincas éveiben járó kedves, fiatal nő. Irodában dolgozik. A munkájában sikeres., de ezt nem érzi elégnek. Azzal keresett meg, komoly gondjai vannak magával. Nem szereti, nem tudja elfogadni azt, aki. Se belsőleg, se külsőleg nem tudja elfogadni magát. Nem tökéletes, de még csak nem is jó. A szülei nem voltak jó szülők, nem volt várt gyerek, dicsérő szavakat szinte egyáltalán nem kapott. Ő sem ismeri el saját magát. A teljesítmény magától értetődő és sohasem elég. Tudja magáról, hogy nem szép, nem is kedves. Az üzleti világban jól boldogul, de a magánélete üres. „Nem érek semmit…” – mondogatja. 

A beszélgetéseink során szóba került, hogy azokat a szavakat, amiket most magára használ, tudná-e mondani egy újszülött kisbabának.

Lili nemmel felelt. Egy kisbaba még ártatlan, kedves lény. Eszébe se jutna ilyen szavakat mondani neki. Saját magára mégis mondja. Itt kezdtünk el a belső gyerekkel dolgozni. 

A foglalkozások során végig-mentük minden ikonikus életszakaszon. Megismerkedtünk az újszülött kisbabával, a totyogó kisdeddel, az óvodással, kis iskolással, és persze a kamasszal aki Lili volt annak idején. Lassan megbékült mindegyikkel. Kiderült, hogy saját magának meg tudja adni az az elfogadást, odafigyelést, kedves szavakat, amiket annak idején a szülei nem tudtak megadni. 

Lassan az élete is új irányt vett. Lili belső gyerekkel való munkájának egyik nagy eredménye, hogy a tükörben reggelente visszanéző arc elkezdett kedves lenni. Lassan elhitte, hogy ő maga szerethető. A ismerősei között lettek páran, akivel barátság alakult ki. Kiderült, hogy kedvelik, örülnek a társaságának. Lett élete a munkán kívül is. Örülök, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak.

Felhasznált irodalom: 

Stefanie Stahl: A benned rejlő gyermeknek otthonra kell találnia

John Bradshow: Vissza önmagunkhoz  – A bennünk élő gyermek felfedezése