Hogy mit is nevezek én merülésnek? 

A merülés nálam egy kellemes ellazulás. Egyfajta relaxált állapota a testnek, a léleknek, a tudatnak és az elmének. Ebben az ellazult állapotban lehetőség van arra, hogy képek, szimbólumok segítségével ránézzünk élethelyzetekre, problémákra, vagy belemerüljünk egy önismereti utazásba. 

A ellazulás onnan indul, hogy megtanuljuk a testünk minden egyes izomcsoportját ellazítani. Minden izmot, külön – külön. Az ellazulás minden alkalommal könnyebb és könnyebb lesz. 

Olyan ez, mint amikor elkezdünk kijárni egy erdei ösvényt. Először füves minden, aztán kialakul egy kis csapás, végül kirajzolódik az ösvény. Pont így tanul meg az idegrendszerünk is lazítani. 

Egyre könnyebben érkezünk meg abba az állapotba, ahol a gondolat képet formál. Valahol az alvás ás az ébrenlét határához kerülünk. Ez az az állapot, amit mindenki jól ismer. Átéljük, amikor este félálomba nézzük az esti filmet, vagy olvasunk valamit és lassan ragad le a szemünk. 

Ebben az állapotban jól lehet pihenni. A karok lábak sokszor elnehezülnek, már csak a karosszék tart meg minket. Hasonló állapotba kerülünk, mint az éppen elalvó kisbabák. Aki fogott már a kezében alvó kisbabát, az biztosan tapasztalta már azt, hogy van egy pillanat, amikor a babák egy picit nehezebbek lesznek. Ilyenkor lehet tudni, hogy most már nem kell őket ringatni, alszanak. A merülés is egy hasonló állapot. Annyi a különbség, hogy mi képesek vagyunk arra, hogy beszélgessünk lazítás közben. Ez elsőre furcsa lehet, de hamar hozzá lehet szokni. 

Ebben az állapotban vannak, akik képeket látnak, vannak akik érzik az illatokat, szagokat, a hőmérsékletet, (vagy ezek közül mindet) és van aki egyfajta gondolati áramlásban van benne. Mindegyik egyformán jó és alkalmas az elmélyült belső munkára. 

Amikor merülük, körbejárunk egy szimbólumot és azon keresztül vizsgáljuk meg az adott kérdést, problémát. Van, hogy emlékeket idézünk fel, és ezek mentén indulunk el a belső utazásra oda ahol minden kérdésre megvan a megfelelő válasz.